Lélek-emelő

fShare

Tweet

Amikor az erőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.

Wass Albert

fShare

Tweet

fShare

Tweet

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.

Csitáry-Hock Tamás

fShare

Tweet

fShare

Tweet

Te vagy nekem az isteni szikra,
Tőled égek, - ha égek.
Ha nem volnál, szakadékba taszítva
tapogatnék - keresve Téged.
Ha nem volnál... de hát vagy,
s most Te oltod szomjamat.
Veled vagyok telítve,
mint oldattal
terhes folyadék,
Tebenned kell hinnem,
ezért nem adom fel ma még!
Ha nem volnál, hiányod
- negatív vérrög -
elzárná
életem
lüktető
vérerét...
Mert jó Veled az álom,
s jó Veled az ébrenlét!

Majoros Gabriella

fShare

Tweet

fShare

Tweet

Ahonnan boldogságodat lesem,
szemedre esküszöm most kedvesem,
piros ajkadra, mely ajkamhoz ért
és csókot ad, de csókot vár ezért.
Hajadra, mely azért adott okot
panaszra, mert a naptól színt lopott.
Arcodra, melyen hullámos hajad
árnyékában piros hajnal hasad.
És illatodra is, mert ez fakaszt
az én szerelmes szívemben tavaszt.
A porra is, mely talpad alatt
sóhajt, amerre lábad elhalad.
Pillantásodra, ezt már úgy veszem,
ettől megy el még megmaradt eszem.
Legyen tanúm a föld, az ég, a tenger,
a sok madár, a virág és minden ember!
Neked adom szívemet, senki másnak,
életemet még mellé ráadásnak.

Johann Wolfgang von Goethe

fShare

Tweet

fShare

Tweet

Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.

Popper Péter

fShare

Tweet