Lélek-emelő

fShare

Tweet

Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél. hogy szeressenek,
én azért születtem, hogy téged szeresselek.
S csak annyit ér az életem,
amennyi boldogságot adsz te nekem.
Azt adom, mi a legnagyobb:: a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem
én veled leszek, te leszel a mindenem.

Johann Wolfgang von Goethe

fShare

Tweet

fShare

Tweet

El se tudjuk képzelni, hogy a nők nem tőlünk függenek, hogy rajtunk kívül is van az életüknek értelme.
Ha találkozunk egy szuverén, „magam ura" nővel, háromféle gyanú ébred bennünk.
Az első, hogy nem szeret.
A második, hogy frigid.
A harmadik, hogy meleg.
Pedig csak egy pompás, gazdag szellemű, igazi nő.

Müller Péter: Férfiélet, női sors

fShare

Tweet

fShare

Tweet

Te vagy az egyetlen a Földön,
akiért mindent megteszek.
Veled életemet töltöm,
nem csak a múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
csak egy hű szívet adhatok.
Érzem másé nem lehetsz,
én is csak a tied, ha örökké szeretsz.
Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
itt vagy velem, s kezedet foghatom.
Ezer veszély, szakadék mélye vár,
le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már.

Johann Wolfgang von Goethe

fShare

Tweet

fShare

Tweet

Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém – ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.

Márai Sándor Füveskönyv

fShare

Tweet

fShare

Tweet

Mint a hajós, kinek hajója nagy viharba jutott, s egyszerre látja, hogy a vitorlák kötelei megfeszülnek, a nagy vitorlaszárnyak vészesen megdagadnak az orkán tébolyodott leheletétől, a huzalok recsegnek és ropognak, s a düledező és táncoló hajófedélzeten, a bőgő és átcsapó hullámok között, imbolyogva, utolsó erejével is a vitorlákhoz és kötelekhez siet, hogy lazítson mindezen: úgy tudjad te is, életed veszélyes és viharos pillanataiban, hogy a nagy feszültségeket nem tudod elviselni, az emberi kapcsokon és kapcsolatokon lazítani kell, máskülönben törik és szakad minden. Ilyenkor dobjál félre mindent: munkát, emberi vonatkozásokat, életrendet, s bízzad magad a sorsra és a viharra. Minden életben és minden életszakban kerekednek ilyen viharok, mikor mindaz, ami addig kötés volt, nem bírja ki a szenvedélyes indulatok viharának feszítését. Lazíts és várjál. Reggelre eláll a vihar.

Márai Sándor: Füves könyv

fShare

Tweet