Várta. Nem tudta, hogy ilyen rossz lesz. Szó szerint fájt a hiánya. Fizikai fájdalmat érzett a nap minden percében, amikor nem lehettek együtt. Pedig akkor is vele volt. A szívében, a lelkében. Minden percben rá gondolt. Az arcára, ami olyan kedves volt neki, a kezére, ami simogatta. Az ajkára, ami folyamatosan mosolyra, majd csókra nyílt. Fájt, hogy nem lehetnek mindig együtt. Aztán megpillantotta, s ez olyan volt, mint egy beteljesülés. Mosolya beragyogta az egész napját.
Facebook Social Comments
