Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen, de sok
mindenről nem, ezt szívből hiszem...
Az enyémben volt minden, szép és
varázslatos, pokoli, gyötrelmes, s néha
iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész, de
talán most a rossz. a múlt ködébe vész.
Most talán már jó lesz, minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie! Elég volt a rosszból
a félelmekkel teli, pokoli napokból!
Fiatal vagyok, még annyi minden várhat,
meg kellene érnem a rám váró csodákat!
Nem tudom, mi jön még, de szeretnék
élni boldogan, vidáman, szépeket megérni...
Facebook Social Comments
