„Az örök visszatérés gondolata rejtélyes, és Nietzsche zavarba ejtette vele a többi filozófust: micsoda képtelen gondolat, hogy amit már átéltünk, egyszer ugyanúgy megismétlődhet, és hogy ez az ismétlés ismétlődhet a végtelenségig."
...Ha életünk minden másodperce a végtelenségig ismétlődne, úgy oda lennénk szögezve az örökkévalósághoz, mint Jézus Krisztus a keresztfához. A gondolat hátborzongató. Az örök visszatérés világában minden mozdulatra a felelősség elviselhetetlen súlya nehezedik. Ezért nevezte Nietzsche az örök visszatérés gondolatát a legsúlyosabb tehernek. Amennyiben a legsúlyosabb teher az örök visszatérés, ennek hátterében az életünk csodálatosan könnyűnek mutatkozhat. De vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos? A legsúlyosabb teher ránk nehezedik, leroskadunk alatta, földhöz lapít bennünket. Csakhogy minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjék rá. A legsúlyosabb teher tehát egyben az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is. Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb. Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadak, semmi jelentőségük sincs. Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyűt?"
Elgondolkodtató, az átlagember számára kicsit nehezen követhető a fenti okfejtés – szerencsére Kundera könyve nem csak erről szól. Ez egy alapgondolat, ami köré a szerző fel tudta fűzni művének történetét – azaz egy szerelmi négyszög érdekes, sok irányba futó bemutatását. Főbb szereplői: Tomas, a sebész, felesége Tereza, Tomas legemlékezetesebb szeretője Sabina, valamint Sabina egyik szeretője, Franz. Az ő történetüket, szerelmük kezdetét és végét, életük hirtelen kanyarjait ismerhetjük meg a 60-as évek Csehországában, melynek légkörét a kommunizmus egyre jobban eluralkodó szellemisége és kirekesztő hozzáállása is jelentősen átszövi. A könyv legnagyobb erénye számomra azonban mégsem a történelmi háttér vagy a szerelmi történetek (és a megjelenő erotika) izgalma volt, hanem azok a hatalmas alapigazságok, melyek ügyesen elbújtatva találhatók a sorok közt, de így, az eredeti történetből kiemelve akár szállóigékként is értelmezhetők.
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
