Szoktál-e néha meg-megállni és néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot, az ezerszínű szép világot.
A dús erdőt, a zúgó fákat a csillagfényes éjszakákat
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!
Szoktál-e néha simogatni, sajgó sebekre enyhet adni
A hulló könnyeket letörölni, más boldogságán is örülni?
Meghallgatni, akinek ajka bánatra nyílik és panaszra
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!
S, ha est borul a késő mára, készülni kell a számadásra
mérlegre tenni egész élted.
Tettél-e jót, láttál-e szépet? És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak EMBER lenni!
Facebook Social Comments
