Elfáradt testem éléstára vagy
Eső a földet így üdíti fel
Nehéz a harc, hogy megtarthassalak
Mint fösvény, ha nagy vagyonra lel
És gazdagságán, kéjjel elmereng,
De fél, hogy véget ér egy perc alatt.
Úgy tűnődöm én – Rejteni lenne szebb, vagy
Inkább lássák boldogságomat.
Ha mellettem vagy – ünnepnap nekem.
Ha távol – szomjúzom tekinteted.
S nem boldogítja sóvárgó szívem,
Csak mit Te adtál, s Tőled még nyerek.
Így lett belőlem éhes jóllakott,
Kifogyhatatlan koldusod vagyok.
LXXV (Nagy József ford.)
William Shakespeare: Szonettek
Facebook Social Comments